Történelmi háttér

A IV. század végén, a hunok Európába való benyomulásának köszönhetően egy addig sosem látott népvándorlás vette kezdetét, amely teljes egészében átrajzolta a kontinens politikai és etnikai képét és vezetett a Nyugatrómai birodalom összeomlásához. A népmozgások résztvevői elsősorban a különböző germán eredetű törzsek voltak, mint pl. a gótok, a vandálok, vagy a frankok.

A vándorlások által az egyik legjobban érintett terület maga a Kárpát-medence volt, mely a hun uralom alatt és annak megszűnése után is több népnek szolgált otthonául. Ilyenek voltak az V. század közepétől 567-ig önálló királysággal rendelkező gepidák, akiknek uralma a Tiszántúlra és Erdélyre terjedt ki, vagy a langobardok, akik a VI. század elejétől 568-ig birtokolták a Dunántúlt. Ezek a különféle germán népek Európán átívelő közös kultúrával és a kereszténység felvételéig egységes hiedelemvilággal rendelkeztek. Ezt a közös kultúrát jól szemléltetik a régészeti leletek (pl. viseleti elemek, fegyverek), melyek közti párhuzamok az angolszász Angliától a gepida Erdélyig nyomon követhetőek; természetesen kisebb helyi eltérések és a késő-római vagy sztyeppei nomád elemek Európa-szerte felfedezhetőek benne.

A régészeti és történeti kutatás a hun uralom megszűnésétől kezdődő két-három évszázadnyi időszakot a korabeli frank uralkodói dinasztia után szokta Meroving-kornak is nevezni. Célunk ezeknek a hun uralom alatti, valamint Meroving-kor eleji, Kárpát-medencei germán népek eddig ismert anyagi kultúrájának, háborús és mindennapi életének bemutatása, különös hangsúlyt fektetve a gepidákra.